Csevegjünk!

Itt bármiről lehet beszélni. Jó beszélgetést!

Valaki....?:c

Én. Jó lenne, ha beindulna ez a téma is.   

Hope : Ezer éve nem hallottam felőled. Jól eltűntél amúgy -.- régi szép idők dumaládába *.*

Tényleg kellene valami téma. Olyan, ami mindenkinek érdekes lenne... Mondjuk valami hobbinkról beszélni? Hátha van olyan, ami itt több embert is érdekelne. Én például énekelni szeretek, de erről nem nagyon lehetne beszélni, nem hiszem, hogy annyiunkat érdekelne, meg nem is tudok mit mondani róla.

Anna Orsolya írta:Én például énekelni szeretek, de erről nem nagyon lehetne beszélni, nem hiszem, hogy annyiunkat érdekelne, meg nem is tudok mit mondani róla.

De ez is egy téma, amivel el lehet kezdeni a beszélgetést. Én is szeretek énekelni, régen énekkaros is voltam, most pedig barátomnak segítek, ha kéri, amikor kitalál valami új zenét. Szóval az éneklés az nagyon nem fog eltűnni az életemből egyelőre, és nem is szeretném.

Egyébként már régóta akartam írni ehhez a témához is, csak valahogy nem akartam első lenni. Örülök, hogy más bevállalta.

Én nem igazán tudtam énekelni, meg nem is érdekelt az énekkar, pedig általánosban is volt. Amikor kilencedikbe léptem, azon a nyáron jöttem rá, hogy szeretek énekelni, és szeretnék énekkaros lenni, de nem tudom, mi okozta ezt nálam. Az, hogy lettem énekkaros, egy kicsit vicces történet. Tavaly a Néni megkérdezte:
- Ki szeretne jönni énekkarba?
- Én szeretnék, csak nem tudok énekelni - válaszoltam
- Azért jöjjön el, legfeljebb azt mondjuk, hogy legközelebb ne jöjjön.
Ő mindig magázódik Elmentem énekkarra, és nem lőtt le géppuskával, tehát volt remény (nem, mintha szigorú lenne, olyan jó, mint egy angyal).
Jártam tavaly is énekkarra, és idén is (idén voltam 10.- es), és egyre tisztább a hangom. Sokat számít a beéneklés is, meg az is, hogy ott nem igazán énekel senki hamisan, legfeljebb eleinte, amikor még nem gyakorolta be a dalt, hanem először látja a kottát; és, hogy figyelek arra, hogy tiszta legyen. (Meg valamit javíthatott a hallásomon az is, hogy régen zenéltem) Itthon is szoktam énekelni, ha valamit gyakorlok, azt a szintetizátorommal kísérem, hogy halljak valami tiszta hangot. Idén volt egy meghallgatás, amire a Misztrál együttestől a Gyöngyöt az embernek című számmal készültem, mert azt szerettem, jól is ment, és tavaly az iskolában tanultuk, mert egy ünnepségen énekeltük. Mármint az énekkar és Heinzinger Miklós (nem biztos, hogy jól írtam le a nevét, az együttes egyik tagja). Tehát ezzel a számmal mentem el a meghallgatásra, és kaptam szerepet a musicalben.

Wow, ez tök jó, grat! Én nem mernék nagyközönség elé egyedül kiállni. Eddig egyedül énekkarban és barátom előtt énekeltem.
Mondjuk ahogy én bekerültem az énekkarba, na az is egy viccesebb sztori. Mert engem egyáltalán nem érdekelt. Azt tudni kell, hogy az akkori énektanár a város egyik legjobb énektanára volt, meg minden énekkara díjazott volt. 7.-ben egyik óra után odajött hozzám, hogy nem akarok-e belépni az énekkarba? Hát mondom, inkább kihagyom (lusta dög voltam, csak azért). Dee, menjek már, akkor csak fellépések előtt a próbákon legyek ott meg a fellépésen, szolfézsra se kell járnom. Még akkor se győzött meg. Ekkor bedobta az aduászt: minden énekkaros ötöst kap. OKÉ!!

Úgy emlékszem, a Néni is ilyen volt (most már nem tanít, mert kisbabája lett), meg a másik tanárnő is ötöst ad az énekkarosoknak. Eredetileg úgy akarta, hogy automatikusan ötöst kapjanak a dolgozataikra, mert a törvény engedélyezi, viszont az igazgató nem egyezett bele, ezért most annál a módszernél van, hogy az énekkarosok annyi ötöst kapnak a szereplésekért, próbákért, stb., hogy mindenképp ötösre álljanak. A Néni meg nem igazi dogákat íratott, leginkább órai munkákat osztályzott.

Sziasztok!

Jaj, az ének... én mindig olyan irigy voltam azokra, akiknek van zenei hallásuk és/vagy énekhangjuk. Nekem sajnos nem volt ilyenem, tökéletes zenei analfabéta vagyok. Ez már általánosban kiderült, amikor az énektanárom csak nekem nem javasolta, hogy lépjek be az énekkarba, és amikor kotta került elém, nem tudtam értelmezni, bárhogy is magyarázták - nem tudtam épp ésszel felfogni, mit jelent a "gyakorlatban" az, ha egy hangjegy egy vonallal fentebb kerül, vagy bármilyen módosító izéke kerül a sor elejére. A megtanult szabályok alapján át tudtam alakítani ezt-azt, csak gőzöm nem volt, mit csinálok éppen, és az mire jó. Az ötöst is csak a zenetörténeti ismeretekre kaptam, meg arra, hogy a dalnak "legalább a szövegét tudom". Mondanom sem kell, hogy nem ez volt a kedvenc órám. Ettől függetlenül a zenét mint olyat imádom, főleg a musicaleket, de kevés olyan stílus van, amit elvből elutasítok (a tüc-tüc nagy része például ilyen).

Na, a kottázás nekem is a halálom volt. Mint ahogy a zenetörténet is. Főleg amikor beraktak egy zenét, hogy ugye, milyen gyönyörű, ez és ez a történet, de nekem valahogy nem jött át. Valóban szép volt, de teljesen megzavart az, hogy egy történetet halljak ki belőle. :\

Nekem is csak akkor jött át történet zenéből, ha volt hozzá dalszöveg ;) Egy kivétel volt talán, az Éj a kopár hegyen, az nekem eléggé átjött (és bejött).

Mi sose kaptunk szöveget Lehet ez volt a baj.

Én a szimfóniákat és a szimfonikus költeményeket nem igazán tudom megérteni... Elvileg szólnak valamiről. De én nem hallok mást, csak hangszereket meg dallamokat. Jó, gondolom itt leginkább az érzelmeket akarják átadni, de nekem akkor is érthetetlenek. Én is csak az olyan műveket értem, amiknek van szövege, pl. dalok, operák, musicalek, szent énekek, stb.
Életemben egyszer voltam operán, az énekkaros kiránduláson. 2 egyfelvonásos operát hallgattunk: a Mario és a varázslót és a Színigazgatót/Színdirektort. A színigazgató tetszett, és vicces volt. Musicalt is csak kettőt láttam, az egyikre az osztállyal mentünk át 2 órán, ez a Nyomorultak volt (az utánuk következő plusztesiről is elengedtek minket, mert belenyúlt abba az órába is); a másik pedig az Operaház fantomja volt, amit anyával néztünk, mert játszották a tévében.

Egyébként egyik órámon a művészeteket hasonlítottuk össze - illetve nem mi, hanem megnéztük a különböző vitákat a művészeti ágakról. És ott a zenét mondták a legkevésbé valószerű művészetnek olyan szempontból, hogy mennyire tudja jól visszaadni azt, amiről éppen szólni akar. Szemben például az irodalommal vagy a képzőművészettel. Végülis van benne valami.

Nekem sosem volt kedvencem az ének, annak ellenére, hogy énektagozatos általánosba jártam... Persze nem az ének tagos osztályba!   
Viszont sokáig hobbim volt a rajz, aztán, miután elkezdtem nyomkodni a billentyűzetet, és írogatni, már ahhoz húz a szívem, hogy írogassak.

Hú, rajzolás... az egy érdekes történet... Én szeretek rajzolni, csak egy a gond: nem tudok!   Két olyan rajzom van, ami tűrhetően sikerült: az egyik egy kitalált személy, akit nem képzeltem el előre, csak rajzolás közben; a másik pedig egy kép Mozartról, amit a nővéremnek rajzoltam. Egyszer mondta viccből, hogy rajzoljam le neki, én meg megpróbáltam.
Írni is szeretek, csak még egy művemet sem fejeztem be. Amik MySimsen megjelentek, azért voltak selejtesek, mert nem is gondoltam ki a történetet, csak fényképezgettem a Simjeimet, és írtam hozzá valami vacak történetet. Van olyan művem, amit magamnak írok (nem simses), de még az sincs kész, meg van 2 vallásos témájú zeneművem, amik szintén nincsenek kész - mondjuk a másodiknak a szövege sem sikerült valami jól...

Nem tudja valaki BansheeSophie elérhetőségét?

Én is hasonlóképpen vagyok ezzel... Bár én inkább csak csendéleteket, térbeli alakokat rajzolgattam, de ami nem megy, nem kell erőltetni!   
A sims-es talekkel úgy állok, hogy mindig is akartam egyet írni, de vagy ihletem nem volt, vagy időm rá. Most viszont, itt a nyár, csak lesz időm befejezni egy történetet!   

Tőlem a rajzolás nagyon messze áll sajna. Mindig is irigyeltem azokat, akik szépen tudnak rajzolni. Nekem sajna az nem megy. A tale-írás pedig megy, csak - hasonlóan Dest-hez - eddig nekem sem volt időm egy tale-t sem elkészíteni rendesen. De itt a nyár.

Mellesleg lenne egy kérdésem: Hogyan töltitek a napjaitokat a nyári szünetben?

Én reggel 8 óra körül kelek fel általában. Jöhet a reggeli, aztán kockuláss. Ebédre valami könnyű, délután pedig írány deszkázni, biciklizni, sétálgatni barátokkal. Este pedig olyan 11 óra felé fekszem le.