Csevegjünk!

Nos, hát ennek is eljött az ideje.

Mikor ez az oldal megnyitott, nem is hittem volna, hogy valaha ilyen fontos lesz az életemben. A kis 14 éves fejemmel többször belevágtam csapnivaló történetek írásába, aztán erről a nagy vágyról előbb-utóbb lemondtam, inkább a tippekre fordítottam az időmet (jobban tettem... ), az utóbbi időben pedig átmentem teljesen passzív tagba, semmit sem tettem az oldalhoz (azon kívül, hogy felráztam a játékok topic-jait xD). Mindennek a hátterében egy költözés, egy új élet, egy viharos kapcsolat, és számos egyéb apróság áll. Egyszerűen nem tudom már beilleszteni az életembe az oldalt. Ezért is írok most ide.

Szeretnék tőletek elbúcsúzni, és megköszönni mindent, amit tőletek kaptam. Az oldal konkrétan központi dolog volt az életemben ezalatt a röpke két évem alatt, rengeteg időt töltöttem itt, hiszen a közösség és a tartalom kiváló. Mégsem tudom most már egyszerűen belefoglalni a tevékenységeim közé, mert nincsen értelme. Kinőttem ebből a korszakból. Már nem játszok, nem írok, a történeteket nem olvasom (a futók közül egyet sem...), és úgy érzem, hogy egyszerűen felesleges ezt tovább nyúzni és húzni. Ez van, kinőttem az egészből, el kell fogadni, mielőtt a jó emlékek megkeserednek a kötelezőség súlya alatt.
Tehát hadd köszönjek meg pár dolgot...

Először is a szerkesztőknek. Köszönöm azt a rengeteg érdekes tartalmat, amit kínáltatok az olvasóknak, érdemes volt ide feljárni, hiszen gyakorlatilag mindig friss dolgokat olvashattam. Köszönöm azt is, hogy ilyen jó közösséget kaptatok itt össze, ez az egész alapja. Most pedig személyekre bontva... Oxeye. Köszönöm szépen neked ezt a rengeteg időt és emléket, amit rám áldoztál/együtt szereztünk... Örökké a legkedvesebb személyeim között fogsz maradni. Egyszer-egyszer csak visszanézek majd pletyizni, jó? (És persze, sok boldogságot...Nagyonédesekvagytooook:3) Carmilla. Neked nem győzöm megköszönni azt a pár éjjeli beszélgetést, mikor a sok bánatom elsírtam, te meg segítettél... A rengeteg történet és hülyéskedés... Mindig emlékezni fogok rájuk. Többet ne fesd narancssárgára a hajadat, jó? Viszont a nyaklánc az tetszett. Leo. Kis eukariótám Bár téged nem ismertelek meg túlságosan (hiszen feljöttél; OxeyeOxeyeOxeye; "na sziasztok, fáradt vagyok" ), de azért nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Köszönöm, hogy te is segítettél a legnehezebb időkben, és nekem is elmondtad a dolgaidat, és én is segíthettem az... Évek tapasztalatával? Hahaha. TimMac. Valahogy sosem értettem, mi van köztetek Carmival, de talán jobb ez így. Kevésszer "találkoztunk", de tök jókat nevettem a sztorijaidon és a Carmillával való csipkelődéseden. És végül, de nem utolsó sorban... Juhaszgaga. Volt nekünk anno egy egészen érdekes beszélgetésünk , aztán talán 1 hónapja kezdtelek ki téged azzal a 2 fosszília képpel. Nagyon, de nagyon sajnálom, ha megbántottalak (mert amúgy megbántottalak, szóval nem tudom mit puhatolózok!), és hadd kérjek bocsánatot azért az estéért. Nem fogok magyarázkodni, indulatos voltam, egyszer majd megtanulom a magánéletet az online élettel nem keverni. Asszem'.

Nos, mindenesetre, köszönök mindent. Kívánok sok sikert a következő oldalhoz, remélem, hogy minimum olyan sikeres lesz, mint a ST. Én ritkán felnézek majd, megnézni, hogy mizújs, hogy mennek a dolgok, de mivel hallottam (és érzem), hogy nem feltétlen kellek már oda, és nem leszek 100%-ban szívesen látva, nem fogok nagy "zajt" csapni.

Csók mindenkinek, világbéke, és sok sikert mindenkinek, akármit is hoz a jövő!